6.rész

*Kai*

A szívem úgy dobog mintha 10 órát táncoltam volna végig megállás nélkül. Nem ez annál is rosszabb. Mi van velem ember? Nem szoktam ilyen lenni, hiszen naponta találkozom ezer lány rajongóval, megszoktam a lányok közelségét, de Sulli valahogy másként hat rám. Nagyon is másként! Jó értelemben! Mondjuk nem erről akartam vele beszélni, de akkor is büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán mertem vele beszélni. Miután kijöttem a szobájából rögtön a sajátomba rohantam be, pechemre ott volt D.O. Most szívesebben lettem volna egyedül, hát pech. 

-JongIn minden oké? Olyan piros vagy mintha egész nap táncoltál volna. - ennyire látszik?? Azt hittem, hogy csak én érzem ezt. Atya-gatya..gondolkozz...

-Csak egy kicsit melegem van ennyi az egész- mosolyogtam rá, próbáltam meggyőzően csinálni, nem vagyok olyan jó színész mint ő.

-Mit csináltál? - tette le a gépet az öléből és egyenesen a szemembe nézett azzal az ' engem nem tudsz átverni' szemével. Fene egye meg, hogy ennyire ismer.- Nála voltál? - bólintottam egyet - A tegnap estét beszélted meg vele? - nemlegesen rázztam a fejem. - Hát akkar? - vettem egy nagy levegőt.

-Igazából semmi olyan dologról, csak mondtam neki, hogy előttem nem kell színészkednie. Ennyi! A tegnap estére meg szerintem nem is emlékszik, hiszen tudod, hogy ivott. 

-Én értem ezt, de akkor miért tegnap mentél oda hozzá? - ráncolta a homlokát. Én erre csak vállat vontam, és elterültem az ágyamon. 

-Talán így a legjobb, hiszen úgyse érzi azt amit én, így legalább nem lesz nehéz neki a közelemben lenni, vagy valami...magam se tudom. - sóhajtottam egy nagyot majd a párnát a fejemre szorítottam.

-Hé, hagyd abba, gyűlöllek így látni téged!! - leszedtem a párnát a fejemről, és rámosolyogtam. - Akarsz egy kicsit egyedül lenni? - bólintottam neki egyet, ő csak felállt némán és kiment a szobából. Mostmár egyedül vagyok. Csak tudnám mikor lettem ilyen halálosan szerelmes? Egyik percről a másikra. Először csak a leader mutatja be a húgát, másik találkozásnál pedig az SM koncerten már szerelmes is lettem belé. Csak Suhoval tud feloldódni, vele tud csak igazán mosolyogni, nevetni...de ha valaki már más is ott van, szinte megfagy! Csak tudnám, hogy miért! Lehet, hogy történt vele valami? Csakis ők tudhatják. Aish, csak rosszabb lesz ha itt örlődök, inkább kimegyek a többiekhez. A nappaliba hallom a hangokat úgyhogy oda megyek.  Arra érek be, hogy Sulli éppen meghajolva kér éppen bocsánatot. 

-Bocsánat, tényleg. - nem mer a szemükbe nézni, csak a földet pásztázza.  Chen pattan fel elsőnek és öleli meg JinRi-t, nekem csak az állam esett le, de ahogy láttam ő is nagyon meglepődött, mintha megfagyott volna egy kicsit, de udvariasságból visszölelte.

-Ugyan már kis butus, semmi baj nincsen. - mosolyogva mondja neki, majd elengedi.

-Tudhatnád, hogy ez semmi volt, de mi is hibásak vagyunk valahol. Mi is bocsánatot kérünk. - mondja SeHun, de Suli csak a fejét rázza, hogy nem így van. Ez után ment is volna ki a nappaliból, de mikor meglátott az ajtóban megint megfagyott. Pár másodpercig csak néztük egymást, majd mellettem elment vissza a szobájába. Ez meg mi volt? Csak én éreztem a vonzást?