*Sulli*
A menedzserem fecsegését hallgattam a
kocsiban, míg Szöul utcáit róttuk. A napi programomról beszélt, de nem nagyon
tudtam rá koncentrálni, mert holnaptól egy egész hónapig nem lesz semmi
tennivalóm. Már csak a mai napot kell túlélnem.
-JinRi-ssi figyelsz te rám? - kérdezte a
menedzserem rám pillantva.
-Persze Oppa. Minden egyes szavadra
odafigyeltem. - mosolyogtam rá bájosan, hátha elhiszi, de sajnos már elég
régóta ismer engem így tudja, hogy mikor hazudok. Pech.
-Csak ezt az egy napot bírd ki nekem, oké?
Utána van úgyis egy hónap szüneted. Tudom, hogy elfáradtál, megértelek, nekem
se volt könnyű ez a félév, hát még neked. - ezért imádom ennyire Bryan-t
(menedzser) mindig megértő velem.- Már csak ez az egy interjú van és utána
szabad vagy mint egy madár. Na jó nem szó szerint, de szabadságod van. -
mosolygott biztatóan. Én csak bólintottam egyet és most már figyelmesen
hallgattam mit kell ma még csinálnom.
***
Végül is nem csak egy interjúm volt hanem
három, most már este 11 óra van, és a szemem majd leragad, alig várom már, hogy
otthon legyek és aludja egy jót. Az utolsó interjúm egy rádiós interjú volt, és
már onnan tarok kifelé a kocsi felé.
-Sulli-ssi! - kiabál utánam Bryan. Persze
miért is lenne olyan egyszerű hazajutnom. Bevártam őt a folyosó végén és kicsit
flegma, de kíváncsian vártam mit szeretne nekem mondani. - Hiányzik neked a
bátyád? - kicsit meglepett a kérdése, hát persze, hogy hiányzik nekem,
milyen normális embernek ne hiányozna a testvére? Igaz majdnem mondom majdnem
minden nap találkozok vele, de az nem ugyanaz. Az csak pár perc, ami egy
köszönésre meg egy gyors ölelésre elég.
-Persze, hogy hiányzik JoonMyun, de hogy
jutott ez neked most eszedbe este 11-kor?
-Ja nem most jutott eszembe, még te bent
voltál az állomáson addig én beszéltem az EXO menedzserével SeungHwan-nal aki
aznap beszélt Suho-val, hogy mi lenne ha arra az 1 hónapra boldogítanád a
testvéred. Nekik is most van vége a Comback-jüknek úgyhogy nekik is nyugis
életük lesz egy darabig.
-Ez most komoly? Halálosan komoly? -
lepődtem meg, de nagyon boldog voltam.
-Olyan komoly mint, hogy én itt állok. -
örömömben Bryan nyakába ugrottam, szavakkal nem is tudtom elmagyarázni, hogy
mit érzek. El se tudtam hinni, hogy tényleg egy hónapig JoonMyung-gal lehetek.
Iszonyatosan boldog vagyok. - Ezt veszem annak, hogy szeretnél vele lenni. -
nevetve mondta. Elindultunk a kocsihoz -én félig ugrálva persze. Annyira váram
már a holnapi napot, mint a Debütálásomat. Mikor visszaértünk a dormhoz, rögtön
a szobámba mentem, elővettem 4 bőröndöt és amilyen ruha a kezembe akadt azt
bele is tettem a bőröndbe, a menedzserem meg csak mosolyogva figyelt engem.
Mire végeztem hajnali 1 volt, és nagyon elfáradtam, úgyhogy bedőltem az ágyba
és szinte rögtön elnyomott az álom! Úgy ahogy voltam ruhástul aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése