3.rész

*Sulli*

JooMyun-nal több mint 3 órán át beszélgettünk. Olyan jó volt újra vele beszélni, jó persze egyszer-kétszer bejöttek a fiúk a szobába ezzel egy kicsit megzavarták a beszélgetést, de megértem mégis csak a leader nélkül nem tudnak élni. Mi is lenne a fiúkkal ha nem lenne Suho. Mindenki szétszórt lenne még ennél is jobban. Mondjuk ott van ChanYeol, de néha ő is eltudná hagyja a fejét. Végül délután 5 órakor kimentünk a többiekhez a nappali, mondjuk nem volt ott mindenki. Gondolom néhányan a szobájukban voltak, akik meg a nappaliba voltak azok éppen doramát néztek, és én még azt hittem, hogy csak a lányok néznek inkább doramákat, de ezek szerint nagyot tévedtem.

-Nézzétek kijöttek a barlangjukból Jancsi és Juliska - mondta nekünk címezve ezt BaekHyun. Nem is ő lett volna a beszólásaival, én megajándékoztam egy gonosz nézéssel.

-Ugye tudod, hogy Jancsi és Juliska a gonosz boszorkány mézeskalács házában voltak? - mondta neki Suho.

-Az már csak részlet kérdése. - és elröhögte magát. Most komolya a saját hülyeségén csak ő tud röhögni. Na jó én is elmosolyogtam magam, de nem a viccesnek hitt viccén hanem azon, ahogy nevetett.Minidig is viccesnek találtam azt ahogy nevet, na meg még SeHun fuldokló nevetésével voltam még így.

-Csoda történt! - kiáltott fel ChanYeol - A mi Jéghercegnőnk elmosolyodott- mutatott rám, és igen ekkor megint felvettem a póker arcomat. A zuhanyzás irányt érzett szeretetem mellett ez a másik rossz szokásom. Elég hideg, és mogorva tudok lenni az emberekkel. Nem direkt csak valahogy nem tudok feloldódni az emberek társaságában. Mióta az eszemet tudom ilyen vagyok, nem szándékosan teszem, csak automatikusan jön elő a hideg külsőm, mondjuk néha ez előnyös mikor száz rajongón kell keresztül mennem. De amikor interjúkat adok vagy műsorokban szereplek akkor mindig színészkednek kell, hogy én milyen vidám és mosolygós ember vagyok, az emberek megijednének ha tudnék, hogy milyen is vagyok igazából. Igazából csak az EXO, a menedzserem és a családom tudja, hogy milyen is vagyok pontosan. Csak ez a 10 idol mer így hívni. Kitaláljátok, hogy ki adta nekem ezt a nevet? Nem, nem BaekHyun, hanem SeHun. Igaz, hogy volt egy korszakom amikor kék hajam volt, és akkor még nem nagyon ismert, és úgy adta nekem ezt a nevet.

-Nem is vagyok Jéghercegnő. - vágtam vissza, de erre ő meg egy "ezt te se gondolhatod komolyan" nézéssel jutalmazott meg. Én erre csak csúnyán néztem rá, csak az volt a probléma, hogy már nem féltek ettől a nézésemtől.

-Na nem piszkálni a húgomat. - húzott maga mellé JoonMyun.- És mi van akkor ha Jéghercegnő, hol látni ilyen idolt máshol? Pont ezért különleges ő. - na köszi ezzel nagyon sokat segítettél nekem Suho, én is nagyon szeretlek, erre a "beszólására" én csak a  fejemet ráztam.

-Senki nem mondta, hogy nem különleges. - JongIn is beszállt a beszélgetésbe, és a tv-ről ránk nézett.  Be kell, hogy valljam mindig is szimpatikus volt nekem JongIn, de ezeket az érzéseket jó mélyen elrejtettem. Hogy miért?

Egy: Ő mindig is csak Suho Jéghercegnő húgaként gondol rám.

Kettő: Suho kinyírna mindkettőnket.

Három: Az ügynökség se engedné.

Ezért is vagyok vele még hidegebb mint a többiekkel, hogy ne tudja meg, hogy mit érzek legeslegbelül. De visszatérve az előző megszólalásához, nagyon meglepődtem. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyen fog mondani, de melengette a szívem ez az egy mondat. Leültünk a fiúkhoz, majd mi is elkezdtük nézni a tv-t.

-Mi lenne ha játszanánk valamit? - vetette fel hirtelen SeHun. Olyan hirtelen szólalt meg, hogy megijedtem.

-Jajj az istenit. Miért szólaltál meg ilyen hamar?

-Bocsi legközelebb majd....adok...valami előjelet.- mondta nekem válaszul, én meg csak bólintottam egyet. A szívem úgy dobogott mikor Kai-t látom. Én szerencsétlen lélek.

-Csak nem rossz a lelkiismeret?- kérdezte mosolyogva ChanYeol. - Talán titkolsz valamit? - én megfagyott pillanat után válaszoltam neki.

-Naná, hogy van titkom, mindenkinek van. 

-Előttem is vannak titkaid? - kérdezte a bátyám komolyan.

-Igen! - válaszoltam nemes egyszerűséggel. Ő meg csak egy nagyon döbbent fejet vágot. - Attól még, hogy a testvérem vagy lehetnek titkaim előtted. - ez volt az a pillanat, hogy Suho bedurcizott. Olyan aranyos mikor bedurcizik. Ilyenkor újra kisfiúnak nézett ki. 

-Amúgy meg okoska mit szeretnél játszani? - kérdeztem vissza SeHunnak.

-Kérdezz-feleleket. - mondta sunyin mosolyogva. Ebből tuti nem fog semmi jó kisülni, már most érzem. Ezer és egy százalék, hogy ha tőlem kérdeznek akkor valami cikis dolgot fognak kérdezni tőlem. 

-Ahhoz ne ittam eleget, hogy ilyen bolondságokba belemenjek. - erre mindenki elnevette magát. Suho csak a combomra csapott, de ebből is megértettem, hogy mit akar. Tudja nagyon jól ha én alkoholhoz jutok akkor azonnal be is csípek. Nem bírja a szervezetem az alkoholt, vagyis bírja csak  iszonyat hamar kiüt, akár egy soju után nem tudom hol vagyok. Ezért nem szoktam inni. Ezt persze nem tudták a fiúk, ez a mákom. 

-Akkor tegyük ezt. Aki egy kérdésre nem válaszol annak innia kell. 

-Állj! Állj! Állj! Egy szóval se mondtam, hogy belemennék ebbe a játékba. - mondtam BaekHyun-nak aki már indult is volna a kamrába, hogy hozza a piát. 

-Mégis mitől félsz? - kérdezte Chen- Talán kiderülne valamilyen piszkos kos titkod? - mosolygott. De jó, hogy mindenki rajtam nevet és mosolyog. Minek is jöttem ide. Még JoonMyun is csak mosolygott, olyan jó, hogy mindenkinek ilyen jó kedve van körülöttem.

-Ja eltaláltad. Nem akarom, hogy megtudják hova temettem el azt a hullát akit 3 napja megöltem - forgattam a szememet a csípős válaszom után.

-Ne erőltessétek rá az akaratotokat tudjátok, hogy milyen makacs. Amit egyszer eldöntött az úgy is marad.- na ez szíven ütött JongIn. Ez fájt. Hát jó legyen, hülyét csinálok magamból. Remélem örülsz.

-Hozzad az üveget BaekHyun. - mondtam miközben Kai szemébe néztem hidegen, remélem boldogan alszol el ma. El is kapta a fejét, majd lehajtotta a fejét mintha szégyellné magát. Miért szeretek mindig bele az ilyen bunkó de mégis imádni való srácokba?