*Sulli*
Reggel kábán ébredtem fel, nem emlékszem semmire a tegnapi napból. Nesze nekem, kellett olyan bevállalósnak lennem. Mègse kellett volna innom, legközelebb inkàbb kiöntöm a padlóra. Én hülye. Vajon csináltam valamit? Ajj nem emlékszem szinte semmire, csak a játék elejére. Kikászálódok az ágyból, bemegyek a fürdőbe és rendbeszedem magam, de amikor megláttam a tükör képem megijedek. Sötét a szemem alatt, nem mostam le tegnap a sminkemet, de ez tetőzi még a kócos hajam, borzasztóan festek. Gyorsan elfordulok a tükörtől és máris a zuhanyzással kezdek el foglalkozni. Mikor beszállok a zuhanyzrózsa alá, a víz mennyei mannaként hatott rám. Jó érzés volt, hogy a víz lemos rólam mindent. Becsukom a szemem és élvezem ahogy a meleg víz végigszánt a testemen.
Egy kiadós zuhanyzás után kimerészkedtem a szobámból, és a konyha felé menni, ugyanis onnan hallottam a hangokat.
-Jó reggelt JinRi! - mosolygott JoonMyun.
-Nektek is - mosolyogtam zavartan, mert rajta kívül még 3 fiú volt a konyhában, SeHun, JongIn, és Chen. Még nem szoktam hozzá, hogy ennyi fiúval kell együtt élnem.
-Mégiscsak tudsz te mosolyogni - mondta Chen. Miért fárasztanak már korán reggel? Én erre csak a szemem forgattam, és odasétáltam Suho mellé és öntöttem magamnak egy adag teát.
-Hyung minek szólaltál meg? Most megint nem fog mosolyogni! Lehet örökre így marad - mondta a drága maknae. Erre én csak a szememet forgatom.
-Csak szólok, hogy én is itt vagyok srácok, ja és miért zavar titeket, hogy nem mosolygok soha? Tudtommal nem a ti dolgotok.
-JinRi elég legyen! - szól rám a báttyám. Mindenki kigúvadt szemmel nézett rám, és JoonMyunra. Én csak lehajtottam a fejem, és inkább kimentem a konyhából majd átmentem a nappaliba. De pechemre ott is voltak emberek, ChanYeol, D.O, Lay, és BaekHyun. El se hiszem, hogy mindenhol vannak emberek, de nem volt kedvem a szobámba visszamenni, úgyhogy leültem a fotelbe.
-Jó reggelt. -mondtam nekik
-Neked is - mondták szinte egyszerre.
-Minden rendben van Sulli-ssi? - kérdi D.O
-Csak egy kicsit nyűgös vagyok azt hiszem. Ennyi az egész. Még nem pihentem ki magam teljesen. - azt hiszem ez jó szöveg, el is hitték. A válasz csak egy "Oh" volt, és bólogattak egyet, majd nézték tovább a tv-t. Hál istennek nem törődnek tovább velem, nem is baj. Kortyolgatom a teámat és befordulok a saját kis világomba. Arra eszmélek fel, hogy valaki a vállamra teszi a kezét. Kicsit megriadok, de amikor meglátom a kéz tulajdonosát, megnyugodtam rögtön. Intett a fejével, hogy kövessem. Nagy nehezen felálltam a fotelből, pedig olyan jól elhejezkedzem benne. A szobámba mentünk végülis.
-Valami gond van Oppa?
-Mi van veled? Soha nem szoktál ilyen..fura lenni. Mi történt?
-Semmi bajom nincs, csak nem szeretem ha megmondják mit csináljak. Ennyi az egész.
-Tudhatnád, hogy milyenek a srácok. Nem akartak megbántani téged! Tudod nagyon jól.
-Asszem igen, tudom. - mondom lehajtott fejjel, és leültem az ágyra.
-Helyes, akkor bocsánatot kérsz majd tőlük szépen - már szóltam volna vissza neki, de csak leintett. - Tegnap nem volt semmi baj ugye-e? Miután behoztalak?
-Nem emlékszem, hogy történt volna valami. - kezdtem el gondolkozni, de végül csak megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy nem emlékszem semmire. Ő erre csak elmosolyodott. - Oppa. Kapok még egy kicsi időt, hogy átgondoljam mit mondok majd a fiúknak? - ő csak mosolyogva bólogatott, összeborzolta a hajam, és kisétált a szobámból. Erre most mit tudok mondani? Nagyon jól tudja, hogy gyűlölöm ha valaki a hajamhoz hozzáér. Szemforgatva megigazítom a hajam, és ekkor kinyílik a szobám ajtaja.
-Ennyi gondolkodási időt kaptam csak Oppa? - nézek fel, és meglepődve látom, hogy nem az én egyetlen tesvérem van az ajtóba, hanem JongIn. Nem kicsit lepődtem meg. A szemem a kétszeresére nőt. - S-segíthetek? - nem nézett a szemembe, mintha ideges lenne.
-Izé, én csak..nem tudom miért jöttem. Bocsi...izé...
-Semmi gond, csak meglepődtem ennyi.
- próbáltam rámosolyogni, de egy kicsit erőltetettnek éreztem.
-Előttem nem kell megjátszanod magad, nem kell kényszerből mosolyognod. -az állam leesett, hogy a viharba jött erre rá?? - Majd eljön azaz idő is egyszer amikor majd úgy fogsz mosolyogni mint Chanyeol. - mondta nekem egy kis mosollyal a száján és kilépett az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése