2.rész

*Sulli*

A tegnapi kimerültségemnek köszönhetően 11 óra körül ébredtem fel, de nem is baj, legalább nem nyúzott képpel fogok Oppával találkozni. Miután kimásztam az ágyból nagy nehezen első dolgom egyenesen a fürdőbe vezetett. Miután megnéztem magam a tükörben szembe kellett néznem az igazsággal, hogy tegnap este bizony nem mostam le a sminket magamról ezért most elég pandás vagyok. Ledobtam magamról a ruhát megnyitottam a zuhanyzóban a vizet, és álltam is be alá, hogy lemossam magamról a tegnapi sminket és egyebeket. Nagyon imádom zuhanyozni, ez az egyik rossz tulajdonságom. Már kb egy háromnegyed órája zuhanyoztam mikor eldöntöttem, hogy kiszállok a víz alól. Magamra tekertem egy törölközőt, majd a hajamra is tettem egyet. Kibattyogtam a szobámba és míg kerestem magamnak egy göncöt amiben elmehetek Suho-hoz addig megszárítottam a testem. Egy egyszerű szettet vettem elő, egy mintás póló, egy fekete csőnadrág, és egy blézert vettem fel. Miután felöltöztem megszárítottam a hajamat és sima lokniba felkötöttem. A szobámban szétnézve nem láttam már ott a bőröndöket, ezért kimentem a nappaliba ahol már Bryan a reggeli kávéját iszogatta és a mai újságot olvasta, de mikor meghallotta, hogy oda érek mellé, letette az újságot és rám mosolygott. 

-Jó reggelt Csipkerózsika, hogy aludtál?

-Elég mélyen szóval kialudtam magam. De Oppa nem láttad a bőröndjeimet?

-A kocsiban vannak és csak rád várnak, hogy elinduljunk. - mondta és felállt, hogy a kávés bögréjét a mosogatószer tegye - Gyere egyél gyorsan és akkor mehetünk is. - mondta majd az asztalra tette a tojásrántottám meg egy pohár narancslevet. Én készségesen elfogadtam a kiszolgálást és leültem megenni a reggelimet. Hamar megettem, a mosogatóba tettem majd elmosogattam mindent, hogy szép rendbe hagyjuk itt a dormomat. Lementünk a garázsba majd beültünk a kocsiba, és el is indultunk JoonMyun Oppához. Végre együtt tölthetünk egy kis időt mint mikor még minden nap együtt voltunk. Nem lakott olyan messze az én dormomtól, de elég nagy dugó volt szóval majdnem másfél-két óra kellett még megérkezünk a lakásukhoz. Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból kivettük a bőröndöket, majd elindultunk az épület felé. Voltam már itt egy párszor de csak pár órácskára, de mától végre itt lehetek egy hónapig! Felmentünk a lifttel az ötödikre, majd elindultunk a lakásuk ajtajáig, és ott becsöngettünk. Vártunk pár percet de még mindig semmi válasz, megint megnyomtam a csengőt, de még mindig semmi nem történt. Ekkor a lift csilinegelését hallottam és lépteket. Mikor hátra fordultunk JongIn állt velünk szembe meglepődött arccal. 

-Jó napot! - köszönt és hajolt meg egyszerre.- Azt hittük csak este jössz majd ide, ezért nincs itthon most senki - mondta mosolyogva majd az ajtóhoz sétált és kinyitotta azt, előre engedett engem és Bryan-t majd bejött és bezárta az ajtót.

-Semmi baj, igazából ide kellett volna telefonálnunk, hogy jövünk de teljesen kiment a fejenből. Sajnálom. - mondta a menedzserem majd meghajolt.

-Jajj ugyan, semmi baj nincsen. - mondta Kai. 

-Ez nagyszerű akkor itt hagyom Sullit, vigyázzatok rá. Én akkor mennék is mert még ezer dolgom van. Érezzétek jól magatokat. - köszönt el engem átölelt majd meghajolt JongIn előtt és le is lépett. Én meg még mindig lefagyva álltam a nappali közepén ahol Bryan hagyott. Hogy érti azt, hogy "hittük"? Itt valami félreértés van. Ugye nem az egész bandával fogok együtt lenni egy hónapig? Arra figyeltem, hogy Kai a nevemen szólítgat és a kezét rázza előttem.

-Hogy mi? 

-Minden rendben van? 

-Egy valamit nem értek. Ti, mármint az egész EXO itt lesz míg én itt vagyok?

-Persze, mi itt lakunk. - mondta nevetve majd elindult a szobák felé, intett nekem, hogy kövessem. Megtettem de nem voltam teljesen magamnál, mert még az információt dolgoztam fel. 

-Ez lesz a szobás míg itt vagy, remélem megfelel. Ha kell valami kint leszek a konyhában. Addig magadra hagylak, pakolj ki rendezd el a dolgaidat- mondta majd tényleg úgy történt ahogy mondta, egyedül hagyott.

Mikor kiment leültem az ágyra és gondolkozni kezdtem.Na jó erről nem volt szó. 10 fiúval kellene együtt laknom? Na azt már nem. Persze bárányt a farkasok közé. Jó oké kedvesek, meg iszonyat helyesek, de akkor is fiúk, kitudja, hogy milyen perverzek lehetnek. Na jó szedd össze magad lányka, nem kell félni ezek csak fiúk. Naponta találkozol ezer meg ezereggyel, nehogymár 9 fiútól ijedj meg! Erőt vettem magamon majd kimentem JongIn-hoz.

-JongIn-ssi nem tudod pontosan hova ment Oppa? 

-Hagyjuk ezt a formális dolgot. Egyidősek vagyunk, nem kell ez. Egyébként úgy tudom, hogy benn van az SM-nél. Valami ügyet intéz. - mondta a szemembe nézve, én meg erre teljesen beleporultam. Úristen mi van velem?? Teljesen elment az eszem. 

-Értem és a többiek? - kérdeztem meg kíváncsi voltam.

-Asszem valamerre vásárolgatnak. - mikor befejezte a a mondatát, megjelent KyungSoo, és JongDae a konyha bejáratánál. Mind a ketten meglepődtem a jelenlétemen, meghajoltak és köszöntek. Én is így tettem. 

-Azt hittük csak este jössz ide- mondta nekem D.O. mosolyogva majd a szatyrot az asztalra tette és elkezdte a hűtőbe belepakolni annak tartalmát. Chen letette a szatyrokat a szobájába gondolom, majd visszajött a konyhába.

-Mikor érkeztél? - Chen.

-Kb egy fél órája- válaszol helyettem Kai. Én csak furán néztem rá. Nekem is van szám.

-Remélem nem ácsorogtál sokat az ajtó előtt. - mosolygott rám JongDae. 

-Igazából úgy 10 percet mert utána jött JongIn és beengedett minket. 

Ezek után én visszavonultam a szobámba és kipakoltam, túl fogom élni ezt az egy hónapot, olyan lesz mintha egy Valóság show lenne, menni fog. Mire kipakoltam elfáradtam a sok oda-vissza járkálásban, lehet, hogy nem is kellett volna ennyi ruha. Na mindegy mostmár mindegy. Az utolsó stóc ruhát teszem be a szekrénybe mikor kivágódik az ajtó és felém rohan az én drága tesvérem. Szó szerint a nyakamba ugrik, én meg majdnem a földön kötök ki, de hál istennek jobb a stabilitásom. Az évek meg a rutin. Ahogy magához ölelt én úgy bújtam az ölelésébe. Annyira hiányzott már ez az ölelés és a jellegzetes illata Suho-nak. Egy kicsit eltolt magától majd végig nézett rajtam.

-Olyan jó téged látni. Annyira hiányoztál már. - mondta mosolyogva, majd megint megölelt. - Megint fogytál igaz?

-Én is örülök, hogy újra látlak- mondtam neki mosolyogva majd megöleltem én is őt, de közben mosolyogtam az egészen. Azt hiszem Oppa miatt ki fogom bírni ezt a 9 bolond gyereket. Vagyis remélem! Míg nem kötnek belém addig békében élhetünk együtt 1 hónapig.