4.rész

*JongIn*

Sulli minek ment bele ebbe a játékba? Ráadásul alkohollal? Hol van ennek a lánynak az esze? Elfelejtette volna, hogy nem bírja a piát? Ráadásul Suho hyung engedi neki? Na vele meg mi történt? Mikor mondta Sulli, hogy mehet a játék nagyon ledöbbentem. Elég vészjóslóan nézett rám, pedig amit mondtam azt nem rossz indulatból mondtam, csak nem akartam bajba keveredni. Én és a nagy szám. Aish! 

*SeHun*

Mindig is tudtam, hogy ez a lány bevállalós, de ennyire. Ezt imádom benne annyira. Ezt is. Igen most lebuktam, nem közömbös nekem a mi Jéghercegnőnk. Bárcsak az enyém lenne! De miket is beszélek, ez soha nem történhet meg, ő nem kedvel engem. Maknae-nek gondol engem, aki csak mindig vicces csinál a hyung-jaiból, ami részben igaz is, de én azt akarom, hogy férfiként gondoljon rám. 

Miért érzem azt, hogy ez soha nem fog eljönni? 

*Sulli*

Nem akarom ezt megcsinálni, de meg kell tennem. Nem lehetek nyuszi! Mikor BaekHyun visszatért a soju-kal, mosolyogva adott mindenkinek egyet. Csak tudnám honnan van nekik ennyi itthon. 

-Mikor nem dolgoztok ti részegen fetrengtek a házban? -kérdeztem és közben méregettem az üveget.

-Jajj nem most vettük, már egy pöppet régi, de semmi baja nincsen.

-De jó nem csak leinni fogom magam, de még meg is mérgeztek ez nagyon jó! - mondtam nekik cinikus hangon.

-Ha lenne valami bajod majd én gondodat viselem. - mondta SeHun sunyin.

-Miss Oh szolgálatba áll. Még nem is ittál semmit, de már félre beszélsz. Téged már a pia gondolata is megrészegít? 

-Ha te azt tudnád aranyom - válaszol és a lábát feltette a dohányzó asztalra. Ez az egész egyre rosszabb, már most érzem, hogy nem jövök jól ki belőle. 

-Csak, hogy tisztázzuk, csak kérdések lesznek semmi több igaz?? 

-Pontosan! - bólogattak szorgalmasan. Igaz mindig őszinte voltam/vagyok, néha talán túlságosan is az vagyok, de azért néha nekem is lehetnek titkaim. A fejem Suho vállára hajtottam a fejem, onnan vártam a megváltást vagy legalább egy kis erőt, hogy az első korty után ne szálljon el az elmém. 

-Szóval egyezerű kérdésekkel kezdünk, hogy a mi Jégkirálynőnk is hozzá szokjon ehhez a játékhoz. - mondta D.O.

-Nem vagyok Jégkirálynő, hányszor mondjam még el? 

-Persze, persze, oké - mondta Baek és SeHun felé fordult, én meg azzal a mozdulattal, hogy elfordult feje vertem. - Áú ezt meg miért kaptam?

-Mert jól esett azért. - mosolyogtam rá. Látjátok én is tudok mosolyogni, nem olyan nehéz. Soha nem értettem, hogy ChanYeol hogyan tud annyit mosolyogni, én nem bírnék annyit, elfáradna a szám az biztos. Suho végül csak átvetette a karját a vállamon, én meg máris jobban éreztem magam, otthon éreztem magam. Olyan jó volt, hogy megint együtt lehettünk, hiányzott már ez a hiszti királynő. 

-Na, akkor első kérdés. Sulli, mit gondoltál rólunk mikor először találkoztál velünk? - kérdezi Chen.

-Ammm....azt, hogy túl vagytok pörögve, mint egy óvodások akik a délutáni alvás után vannak, és rengeteg energiájuk van. 

-Azta ez asztán őszinte volt.

-És most mit gondolsz rólunk? - SeHun.

-Ugyan ezt. 

-Ez szíven talált - mondta ezt ChanYeol és a szívére tette a kezét mindha fájna neki. Hát igen, egy kicsit néha túl őszinte vagyok. Sajnos ez velem jár.

-Én is kérdezhetek tőletek? - kérdeztem

-Nem. - mondták kórusba, Suho meg csak röhögött. Az állam leesett ezt a pofátlanságot. Mindegy ha csak ilyen kérdések lesznek akkor nem lesz itt semmi gond. 

-Kövi kérdés: Ha lány lennél akkor kivel jönnél össze?? - na ennyi volt, itt van most végem, de várj....

-Ha lány lennék?? - végignéztem magamon- Nem vagyok most is lány?? De őszintén!! - találjátok ki mi történt, eltaláltátok!! Elröhögték magukat a saját hülyeségeiken, nem fogom kibírni ezt az egy hónapot! Jó de most erre mit válaszoljak? Ja amúgy JongIn-ba már 2 év majdnem szerelmes vagyok, úgy hogy  őt választom! Ilyen egyszerű! Na nem azt nem, ebből nem esznek. Inkább iszok. Már emeltem volna az üveget a számhoz, de JoonMyun megállította a kezem, és kérdőjeles nézett rám, én csak rámosolyogtam és bólintottam egyet, hogy nem lesz semmi baj, vagyis csak remélem. Beleittam az üvegbe, éreztem ahogy a folyadék marja a torkomat. Miután lenyeltem az italt, csodálkoztam, hogy nem érzek semmit, de annak tudtam be, hogy Isten lemosolygott rá fentről, és nem engedi, hogy hülyét csináljak magamból. 

-Egyébként csak a nevemet kellett volna mondanod, és akkor nem kellett volna innod - kacsintott rám ChanYeol. Én csak egy grimasszal válaszoltam neki.

-Nem azért, hogy kötekedjek, de miért pont te?

-Miért ki jobb nálam őszintén?! - erre csak egy nagyot sóhajtottam és ráhagytam a dolgot. 

Az este folyamán nem csak annál a kérdésnél ittam én, a vége felé már majdnem minden második kérdésnél innom kellett, valahogy éreztem, hogy ez lesz belőle. Az a legszebb benne, hogy a harmadik korty után már nem tudtam volna megmondani, hogy hány ember van körülöttem, mert mindenkiből kettő-három volt. Viszont a fiúk is ittak ám, jól is érezték magukat, röhögtek a semmin. Vagy csak azon ahogy KyungSoo-nak összeakadt a nyelve. Olyan éjfél fele, lett vége a kihallgatásomnak, Suho oppa segített fel a szobámba, hál istennek senkinek nem tűnt fel, hogy már menni is alig bírok, nemhogy egyenesen menni. Ez a mázlim, hogy már ők se oylan nagyon beszámíthatók. Oppa az ágyra lefektetett és ott is hagyott. Majdnem elaludtam, amikor valaki kopogtatott az ajtómon. Csak annyit nyögtem, hogy gyere, majd átfordultam a másik oldalamra. Az a személy aki bejött a szobámba leült az ágyamra és krákogott egyet. Kénytelen voltam felülni, ami elég ingán ment, de amikor felületem egy arc volt előttem...nagyon közel. Kis ideig le se esett, hogy ki az és mit szeretne, majd rájöttem, hogy aki előtte van nagyon de nagyon közel az nem más mint JongIn, sajnos arra nem tudtam rájönni, mert mielőtt elkezdtem volna gondolkodni, az ajkát éreztem a sajátomon.