*Sulli*
Kezdek megbolondulni! Tudom! Érzem! El kell költöznöm innen! Muszáj lesz, nem fogom kibírni ezt az 1 hónapot. Vagy a diliházba vagy temetőbe. Soha többé nem szabad Kai szemében néznem! Veszélyes rám nézve. Mikor lettem ilyen gyenge? Azok a mély sötétbarna szemek és azok a telt ajkak megbolondítanak. Úristen..JinRi ébredj már fel!! Ez nem lehetséges. JongIn nem szeret, nem, hogy nem szeret nem is kedvel, de még ott van a bátyám aki felakasztana engem, ha rájönne, hogy mit érzek Kai iránt.
Bryen miért azt akarta, hogy én jöjjek ide? Direkt akart kínozni? Tuti, hogy igen! Gondolatmenetemet a telefonom csengése szakítja meg. Na vajon ki lehet az? Hát persze, hogy a menedzserem.
-Igen oppa?
-Hogy érzed magad Sulli?
-Direkt csináltad ezt igaz?
-Miről beszélsz? - nem tud semmiről mi?
-Tudtad, hogy a többi srác is itt lesz igaz? Hogy velük fogok lakni. Igazam van?
-Figyelj, miattad tettem. Meg kell beszélned a dolgokat Kai-val! Nem élheted le úgy az életed, hogy nyuszi vagy! - el se hiszem, hogy a saját menedzserem mondja ezeket. Az eszem áll meg! Nagyon jól tudja, hogy lefagyok és hülyeségeket beszélek, vagy a legrosszabb megbántom JongIn-t. Aigoo!
-Holnap beszélünk majd oké? Most éppen nem érek rá.
-Te kis csirkefogó! Menj pihend ki magad! - éreztem a hangján, hogy mosolyog, és még én vagyok a csirkefogó. Ezzel le is tettem a telefont. Hát szépen meg lettem vezetve. Megnézem az órát és delet mutatott. Hát akkor ezért voltam éhes. Úgy döntöttem, hogy mivel pihenőn vagyok ezért a diétámmal is felhagyok. Úgyis ezután jön a nagy felhajtás, úgyse lesz időm enni akkor. Magamra néztem és rá kellet, hogy jöjjek, hogy még mindig a pizsamámban vagyok, ezért gyorsan átöltöztem, és bementem a konyhába szétnézni a hűtőbe, meglepetésemre KyungSoo és ChanYeol volt még ott.
-Sulli éhes vagy? - D.O. amint meglátott megkérdezte.
-Igen egy kicsit. - mondtam neki és közben néztem, hogy mit csinálnak.
- Most csináljuk az ebédet, egy fél óra és lehet enni! - mondta ChanYeol de nem is nézett rám mert éppen a marhaszeletet vagdosta fel.
-Ne segítsek?
-Csak menj a nappaliba, és ülj le a többiekhez. Te itt most vendég vagy. - mosolyogva válaszol nekem D.O.
-Kérlek, had segítsek. Tudok főzni! Kérdezd meg oppát, ő is meg tudja mondani.
-Tudod, hogy kell bulgogit készíteni? - ChanYeol tesztel engem?
-Persze, hogy tudom. - bólogattam is mellé, hogy meggyőzőbb legyek.
-Akkor vedd elő a vörösbort, és a szezámmagot. A szezámmagot meg pirítsd meg. - kaptam is egyből az utasítást. Megtettem amit mondtak, a bort elővettem, a szezámmagot meg megpirítottam. Minden tök jól ment, olyan régen főztem valakivel együtt, hogy màr el is felejtettem, hogy milyen jó móka. Chanyeol mellett nem lehet unatkozni, ontja magából a sok hülyeséget. Bevallom néha én is elmosolyodtam, de hál' istennek nem kezdtek el szekálni, hogy "nézd már ő is tud mosolyogni"... Fél óra alatt meg is csináltuk az ebédet, már az illatától is összefutott a nyál a számban. Lehet, hogy kellett volna ennem ma valamit. Ajjj de ha arra gondolok, hogy JongIn a szemembe nézett, a gyomrom azonnal összezsugorodik a gyomrom. Nem! Ki kell vernem a fejemből azokat a szemeket!! Menni fog! Annyira a gondolataimba merültem, hogy megijedtem amikor ChanYeol elüvöltötte magát, hogy kész az ebéd.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni! - mosolygott rám, és az asztalhoz vezetett és leültetett. A fiúk azonnal jöttek is be, és már ültek is le az asztalhoz.
-Isteni az illata! A szokásosnál is jobb! - dicsérte meg SeHun az ételt.
-Azért mert volt egy kis segítségünk - mondta Chan és rám kacsintott, én csak bólintottam egyet, és szedtem magamnak is az ebédből.
-De régen ettem olyan ételt amit te készítettél- emlékezett vissza a bátyám.- Talán utoljára egyik szülinapomra csináltál nekem tortát vagy süti volt.
-Fáj, hogy nem emlékszel arra pontosan, hogy mit is csináltam neked, de segítek neked. 3 éve készítettem neked tortát, és azt is tudom, hogy adtál a fiúknak is, küldtél képet róla...de hidd el sokára is fogok neked valamit is csinálni. - mondtam neki játszott sértettséggel.
-JinRi ne már! - durcizott be, én meg csak rá nyújtottam a nyelvem!
-Nagyon finom! - mondta Kai aki mellettem ült, hogy nem vettem eddig észre? Várjunk csak azt mondta finom? És közben megint a szemembe nézett, és édesen mosolygott. Sulli gondolkodj!!! Hirtelen elkaptam a fejem, és elkezdtem a tányéromat fixírozni.
-Ugyan már, ez csak az én érdemem. - istenem ilyen zavarban még soha nem voltam! Még csak 3 napja vagyok itt, de már többször voltam zavarban, mint életemben összesen!
Hál' istennek azt kell mondanom, hogy a nap további részében Kai, nem akart "megölni" úgyhogy nyugis napom volt. Ebéd után mindenki, ment amerre akart. Én személy szerint a nappaliban ültem SeHun-nal, SuHo-val, KyungSoo-val, és néha még csatlakoztak hozzánk, de ez volt a fő csapat a TV előtt, drámákat meg filmeket néztünk, tök nyugis volt az egész. Aztán este mindenki kijött a nappaliba Tv-ni. Kívülről olyan volt, mint egy nagy család. Mázli, hogy nagy volt a kanapé, de még így is volt olyan aki inkább a földön ült. Aki a kanapén ült: Oppa, SeHun, D.O., Én, Chen, Lay, és Xiumin. Aki a földön ült az meg értelem szerűen aki nem ült a kanapén. Olyan 10-ig néztük a Tv-t, na jó volt olyan aki még nem volt álmos, ezért ők még ott maradtak. Miután elbúcsúztam Suho oppától, mentem is be a szobámba. Annak örülök, hogy saját szobát kaptam és nem velük kell együtt aludni. Az viszont rossz volt, hogy csak egy fürdő volt. Miután magamhoz vettem a zuhanyzó felszerelésem, elindultam a fürdőbe. Hallgatóztam egy kicsit, hogy benn van-e valaki, de nem hallottam semmit ezért benyitottam. Azonban az ég megint ellenem játszott, mert volt benn valaki.
Bryen miért azt akarta, hogy én jöjjek ide? Direkt akart kínozni? Tuti, hogy igen! Gondolatmenetemet a telefonom csengése szakítja meg. Na vajon ki lehet az? Hát persze, hogy a menedzserem.
-Igen oppa?
-Hogy érzed magad Sulli?
-Direkt csináltad ezt igaz?
-Miről beszélsz? - nem tud semmiről mi?
-Tudtad, hogy a többi srác is itt lesz igaz? Hogy velük fogok lakni. Igazam van?
-Figyelj, miattad tettem. Meg kell beszélned a dolgokat Kai-val! Nem élheted le úgy az életed, hogy nyuszi vagy! - el se hiszem, hogy a saját menedzserem mondja ezeket. Az eszem áll meg! Nagyon jól tudja, hogy lefagyok és hülyeségeket beszélek, vagy a legrosszabb megbántom JongIn-t. Aigoo!
-Holnap beszélünk majd oké? Most éppen nem érek rá.
-Te kis csirkefogó! Menj pihend ki magad! - éreztem a hangján, hogy mosolyog, és még én vagyok a csirkefogó. Ezzel le is tettem a telefont. Hát szépen meg lettem vezetve. Megnézem az órát és delet mutatott. Hát akkor ezért voltam éhes. Úgy döntöttem, hogy mivel pihenőn vagyok ezért a diétámmal is felhagyok. Úgyis ezután jön a nagy felhajtás, úgyse lesz időm enni akkor. Magamra néztem és rá kellet, hogy jöjjek, hogy még mindig a pizsamámban vagyok, ezért gyorsan átöltöztem, és bementem a konyhába szétnézni a hűtőbe, meglepetésemre KyungSoo és ChanYeol volt még ott.
-Sulli éhes vagy? - D.O. amint meglátott megkérdezte.
-Igen egy kicsit. - mondtam neki és közben néztem, hogy mit csinálnak.
- Most csináljuk az ebédet, egy fél óra és lehet enni! - mondta ChanYeol de nem is nézett rám mert éppen a marhaszeletet vagdosta fel.
-Ne segítsek?
-Csak menj a nappaliba, és ülj le a többiekhez. Te itt most vendég vagy. - mosolyogva válaszol nekem D.O.
-Kérlek, had segítsek. Tudok főzni! Kérdezd meg oppát, ő is meg tudja mondani.
-Tudod, hogy kell bulgogit készíteni? - ChanYeol tesztel engem?
-Persze, hogy tudom. - bólogattam is mellé, hogy meggyőzőbb legyek.
-Akkor vedd elő a vörösbort, és a szezámmagot. A szezámmagot meg pirítsd meg. - kaptam is egyből az utasítást. Megtettem amit mondtak, a bort elővettem, a szezámmagot meg megpirítottam. Minden tök jól ment, olyan régen főztem valakivel együtt, hogy màr el is felejtettem, hogy milyen jó móka. Chanyeol mellett nem lehet unatkozni, ontja magából a sok hülyeséget. Bevallom néha én is elmosolyodtam, de hál' istennek nem kezdtek el szekálni, hogy "nézd már ő is tud mosolyogni"... Fél óra alatt meg is csináltuk az ebédet, már az illatától is összefutott a nyál a számban. Lehet, hogy kellett volna ennem ma valamit. Ajjj de ha arra gondolok, hogy JongIn a szemembe nézett, a gyomrom azonnal összezsugorodik a gyomrom. Nem! Ki kell vernem a fejemből azokat a szemeket!! Menni fog! Annyira a gondolataimba merültem, hogy megijedtem amikor ChanYeol elüvöltötte magát, hogy kész az ebéd.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni! - mosolygott rám, és az asztalhoz vezetett és leültetett. A fiúk azonnal jöttek is be, és már ültek is le az asztalhoz.
-Isteni az illata! A szokásosnál is jobb! - dicsérte meg SeHun az ételt.
-Azért mert volt egy kis segítségünk - mondta Chan és rám kacsintott, én csak bólintottam egyet, és szedtem magamnak is az ebédből.
-De régen ettem olyan ételt amit te készítettél- emlékezett vissza a bátyám.- Talán utoljára egyik szülinapomra csináltál nekem tortát vagy süti volt.
-Fáj, hogy nem emlékszel arra pontosan, hogy mit is csináltam neked, de segítek neked. 3 éve készítettem neked tortát, és azt is tudom, hogy adtál a fiúknak is, küldtél képet róla...de hidd el sokára is fogok neked valamit is csinálni. - mondtam neki játszott sértettséggel.
-JinRi ne már! - durcizott be, én meg csak rá nyújtottam a nyelvem!
-Nagyon finom! - mondta Kai aki mellettem ült, hogy nem vettem eddig észre? Várjunk csak azt mondta finom? És közben megint a szemembe nézett, és édesen mosolygott. Sulli gondolkodj!!! Hirtelen elkaptam a fejem, és elkezdtem a tányéromat fixírozni.
-Ugyan már, ez csak az én érdemem. - istenem ilyen zavarban még soha nem voltam! Még csak 3 napja vagyok itt, de már többször voltam zavarban, mint életemben összesen!
Hál' istennek azt kell mondanom, hogy a nap további részében Kai, nem akart "megölni" úgyhogy nyugis napom volt. Ebéd után mindenki, ment amerre akart. Én személy szerint a nappaliban ültem SeHun-nal, SuHo-val, KyungSoo-val, és néha még csatlakoztak hozzánk, de ez volt a fő csapat a TV előtt, drámákat meg filmeket néztünk, tök nyugis volt az egész. Aztán este mindenki kijött a nappaliba Tv-ni. Kívülről olyan volt, mint egy nagy család. Mázli, hogy nagy volt a kanapé, de még így is volt olyan aki inkább a földön ült. Aki a kanapén ült: Oppa, SeHun, D.O., Én, Chen, Lay, és Xiumin. Aki a földön ült az meg értelem szerűen aki nem ült a kanapén. Olyan 10-ig néztük a Tv-t, na jó volt olyan aki még nem volt álmos, ezért ők még ott maradtak. Miután elbúcsúztam Suho oppától, mentem is be a szobámba. Annak örülök, hogy saját szobát kaptam és nem velük kell együtt aludni. Az viszont rossz volt, hogy csak egy fürdő volt. Miután magamhoz vettem a zuhanyzó felszerelésem, elindultam a fürdőbe. Hallgatóztam egy kicsit, hogy benn van-e valaki, de nem hallottam semmit ezért benyitottam. Azonban az ég megint ellenem játszott, mert volt benn valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése