6.rész

*Kai*

A szívem úgy dobog mintha 10 órát táncoltam volna végig megállás nélkül. Nem ez annál is rosszabb. Mi van velem ember? Nem szoktam ilyen lenni, hiszen naponta találkozom ezer lány rajongóval, megszoktam a lányok közelségét, de Sulli valahogy másként hat rám. Nagyon is másként! Jó értelemben! Mondjuk nem erről akartam vele beszélni, de akkor is büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán mertem vele beszélni. Miután kijöttem a szobájából rögtön a sajátomba rohantam be, pechemre ott volt D.O. Most szívesebben lettem volna egyedül, hát pech. 

-JongIn minden oké? Olyan piros vagy mintha egész nap táncoltál volna. - ennyire látszik?? Azt hittem, hogy csak én érzem ezt. Atya-gatya..gondolkozz...

-Csak egy kicsit melegem van ennyi az egész- mosolyogtam rá, próbáltam meggyőzően csinálni, nem vagyok olyan jó színész mint ő.

-Mit csináltál? - tette le a gépet az öléből és egyenesen a szemembe nézett azzal az ' engem nem tudsz átverni' szemével. Fene egye meg, hogy ennyire ismer.- Nála voltál? - bólintottam egyet - A tegnap estét beszélted meg vele? - nemlegesen rázztam a fejem. - Hát akkar? - vettem egy nagy levegőt.

-Igazából semmi olyan dologról, csak mondtam neki, hogy előttem nem kell színészkednie. Ennyi! A tegnap estére meg szerintem nem is emlékszik, hiszen tudod, hogy ivott. 

-Én értem ezt, de akkor miért tegnap mentél oda hozzá? - ráncolta a homlokát. Én erre csak vállat vontam, és elterültem az ágyamon. 

-Talán így a legjobb, hiszen úgyse érzi azt amit én, így legalább nem lesz nehéz neki a közelemben lenni, vagy valami...magam se tudom. - sóhajtottam egy nagyot majd a párnát a fejemre szorítottam.

-Hé, hagyd abba, gyűlöllek így látni téged!! - leszedtem a párnát a fejemről, és rámosolyogtam. - Akarsz egy kicsit egyedül lenni? - bólintottam neki egyet, ő csak felállt némán és kiment a szobából. Mostmár egyedül vagyok. Csak tudnám mikor lettem ilyen halálosan szerelmes? Egyik percről a másikra. Először csak a leader mutatja be a húgát, másik találkozásnál pedig az SM koncerten már szerelmes is lettem belé. Csak Suhoval tud feloldódni, vele tud csak igazán mosolyogni, nevetni...de ha valaki már más is ott van, szinte megfagy! Csak tudnám, hogy miért! Lehet, hogy történt vele valami? Csakis ők tudhatják. Aish, csak rosszabb lesz ha itt örlődök, inkább kimegyek a többiekhez. A nappaliba hallom a hangokat úgyhogy oda megyek.  Arra érek be, hogy Sulli éppen meghajolva kér éppen bocsánatot. 

-Bocsánat, tényleg. - nem mer a szemükbe nézni, csak a földet pásztázza.  Chen pattan fel elsőnek és öleli meg JinRi-t, nekem csak az állam esett le, de ahogy láttam ő is nagyon meglepődött, mintha megfagyott volna egy kicsit, de udvariasságból visszölelte.

-Ugyan már kis butus, semmi baj nincsen. - mosolyogva mondja neki, majd elengedi.

-Tudhatnád, hogy ez semmi volt, de mi is hibásak vagyunk valahol. Mi is bocsánatot kérünk. - mondja SeHun, de Suli csak a fejét rázza, hogy nem így van. Ez után ment is volna ki a nappaliból, de mikor meglátott az ajtóban megint megfagyott. Pár másodpercig csak néztük egymást, majd mellettem elment vissza a szobájába. Ez meg mi volt? Csak én éreztem a vonzást?

5.rész

*Sulli*

Reggel kábán ébredtem fel, nem emlékszem semmire a tegnapi napból. Nesze nekem, kellett olyan bevállalósnak lennem. Mègse kellett volna innom, legközelebb inkàbb kiöntöm a padlóra. Én hülye. Vajon csináltam valamit? Ajj nem emlékszem szinte semmire, csak a játék elejére. Kikászálódok az ágyból, bemegyek a fürdőbe és rendbeszedem magam, de amikor megláttam a tükör képem megijedek. Sötét a szemem alatt, nem mostam le tegnap a sminkemet, de ez tetőzi még a kócos hajam, borzasztóan festek. Gyorsan elfordulok a tükörtől és máris a zuhanyzással kezdek el foglalkozni. Mikor beszállok a zuhanyzrózsa alá, a víz mennyei mannaként hatott rám. Jó érzés volt, hogy a víz lemos rólam mindent. Becsukom a szemem és élvezem ahogy a meleg víz végigszánt a testemen. 

Egy kiadós zuhanyzás után kimerészkedtem a szobámból, és a konyha felé menni, ugyanis onnan hallottam a hangokat. 

-Jó reggelt JinRi! - mosolygott JoonMyun. 

-Nektek is - mosolyogtam zavartan, mert rajta kívül még 3 fiú volt a konyhában, SeHun, JongIn, és Chen. Még nem szoktam hozzá, hogy ennyi fiúval kell együtt élnem. 

-Mégiscsak tudsz te mosolyogni - mondta Chen. Miért fárasztanak már korán reggel? Én erre csak a szemem forgattam, és odasétáltam Suho mellé és öntöttem magamnak egy adag teát. 

-Hyung minek szólaltál meg? Most megint nem fog mosolyogni! Lehet örökre így marad - mondta a drága maknae. Erre én csak a szememet forgatom.

-Csak szólok, hogy én is itt vagyok srácok, ja és miért zavar titeket, hogy nem mosolygok soha? Tudtommal nem a ti dolgotok. 

-JinRi elég legyen! - szól rám a báttyám. Mindenki kigúvadt szemmel nézett rám, és JoonMyunra. Én csak lehajtottam a fejem, és inkább kimentem a konyhából majd átmentem a nappaliba. De pechemre ott is voltak emberek, ChanYeol, D.O, Lay, és BaekHyun. El se hiszem, hogy mindenhol vannak emberek, de nem volt kedvem a szobámba visszamenni, úgyhogy leültem a fotelbe.

-Jó reggelt. -mondtam nekik

-Neked is - mondták szinte egyszerre.

-Minden rendben van Sulli-ssi? - kérdi D.O

-Csak egy kicsit nyűgös vagyok azt hiszem. Ennyi az egész. Még nem pihentem ki magam teljesen. - azt hiszem ez jó szöveg, el is hitték. A válasz csak egy "Oh" volt, és bólogattak egyet, majd nézték tovább a tv-t. Hál istennek nem törődnek tovább velem, nem is baj. Kortyolgatom a teámat és befordulok a saját kis világomba. Arra eszmélek fel, hogy valaki a vállamra teszi a kezét. Kicsit megriadok, de amikor meglátom a kéz tulajdonosát, megnyugodtam rögtön. Intett a fejével, hogy kövessem. Nagy nehezen felálltam a fotelből, pedig olyan jól elhejezkedzem benne. A szobámba mentünk végülis. 

-Valami gond van Oppa? 

-Mi van veled? Soha nem szoktál ilyen..fura lenni. Mi történt? 

-Semmi bajom nincs, csak nem szeretem ha megmondják mit csináljak. Ennyi az egész.

-Tudhatnád, hogy milyenek a srácok. Nem akartak megbántani téged! Tudod nagyon jól. 

-Asszem igen, tudom. - mondom lehajtott fejjel, és leültem az ágyra. 

-Helyes, akkor bocsánatot kérsz majd tőlük szépen - már szóltam volna vissza neki, de csak leintett. - Tegnap nem volt semmi baj ugye-e? Miután behoztalak?

-Nem emlékszem, hogy történt volna valami. - kezdtem el gondolkozni, de végül csak megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy nem emlékszem semmire. Ő erre csak elmosolyodott. - Oppa. Kapok még egy kicsi időt, hogy átgondoljam mit mondok majd a fiúknak? - ő csak mosolyogva bólogatott, összeborzolta a hajam, és kisétált a szobámból. Erre most mit tudok mondani? Nagyon jól tudja,  hogy gyűlölöm ha valaki a hajamhoz hozzáér. Szemforgatva megigazítom a hajam, és ekkor kinyílik a szobám ajtaja. 

-Ennyi gondolkodási időt kaptam csak Oppa? - nézek fel, és meglepődve látom, hogy nem az én egyetlen tesvérem van az ajtóba, hanem JongIn. Nem kicsit lepődtem meg. A szemem a kétszeresére nőt. - S-segíthetek? - nem nézett a szemembe, mintha ideges lenne. 

-Izé, én csak..nem tudom miért jöttem. Bocsi...izé...

-Semmi gond, csak meglepődtem ennyi.

- próbáltam rámosolyogni, de egy kicsit erőltetettnek éreztem.

-Előttem nem kell megjátszanod magad, nem kell kényszerből mosolyognod. -az állam leesett, hogy a viharba jött erre rá?? - Majd eljön azaz idő is egyszer amikor majd úgy fogsz mosolyogni mint Chanyeol. - mondta nekem egy kis mosollyal a száján és kilépett az ajtón.

4.rész

*JongIn*

Sulli minek ment bele ebbe a játékba? Ráadásul alkohollal? Hol van ennek a lánynak az esze? Elfelejtette volna, hogy nem bírja a piát? Ráadásul Suho hyung engedi neki? Na vele meg mi történt? Mikor mondta Sulli, hogy mehet a játék nagyon ledöbbentem. Elég vészjóslóan nézett rám, pedig amit mondtam azt nem rossz indulatból mondtam, csak nem akartam bajba keveredni. Én és a nagy szám. Aish! 

*SeHun*

Mindig is tudtam, hogy ez a lány bevállalós, de ennyire. Ezt imádom benne annyira. Ezt is. Igen most lebuktam, nem közömbös nekem a mi Jéghercegnőnk. Bárcsak az enyém lenne! De miket is beszélek, ez soha nem történhet meg, ő nem kedvel engem. Maknae-nek gondol engem, aki csak mindig vicces csinál a hyung-jaiból, ami részben igaz is, de én azt akarom, hogy férfiként gondoljon rám. 

Miért érzem azt, hogy ez soha nem fog eljönni? 

*Sulli*

Nem akarom ezt megcsinálni, de meg kell tennem. Nem lehetek nyuszi! Mikor BaekHyun visszatért a soju-kal, mosolyogva adott mindenkinek egyet. Csak tudnám honnan van nekik ennyi itthon. 

-Mikor nem dolgoztok ti részegen fetrengtek a házban? -kérdeztem és közben méregettem az üveget.

-Jajj nem most vettük, már egy pöppet régi, de semmi baja nincsen.

-De jó nem csak leinni fogom magam, de még meg is mérgeztek ez nagyon jó! - mondtam nekik cinikus hangon.

-Ha lenne valami bajod majd én gondodat viselem. - mondta SeHun sunyin.

-Miss Oh szolgálatba áll. Még nem is ittál semmit, de már félre beszélsz. Téged már a pia gondolata is megrészegít? 

-Ha te azt tudnád aranyom - válaszol és a lábát feltette a dohányzó asztalra. Ez az egész egyre rosszabb, már most érzem, hogy nem jövök jól ki belőle. 

-Csak, hogy tisztázzuk, csak kérdések lesznek semmi több igaz?? 

-Pontosan! - bólogattak szorgalmasan. Igaz mindig őszinte voltam/vagyok, néha talán túlságosan is az vagyok, de azért néha nekem is lehetnek titkaim. A fejem Suho vállára hajtottam a fejem, onnan vártam a megváltást vagy legalább egy kis erőt, hogy az első korty után ne szálljon el az elmém. 

-Szóval egyezerű kérdésekkel kezdünk, hogy a mi Jégkirálynőnk is hozzá szokjon ehhez a játékhoz. - mondta D.O.

-Nem vagyok Jégkirálynő, hányszor mondjam még el? 

-Persze, persze, oké - mondta Baek és SeHun felé fordult, én meg azzal a mozdulattal, hogy elfordult feje vertem. - Áú ezt meg miért kaptam?

-Mert jól esett azért. - mosolyogtam rá. Látjátok én is tudok mosolyogni, nem olyan nehéz. Soha nem értettem, hogy ChanYeol hogyan tud annyit mosolyogni, én nem bírnék annyit, elfáradna a szám az biztos. Suho végül csak átvetette a karját a vállamon, én meg máris jobban éreztem magam, otthon éreztem magam. Olyan jó volt, hogy megint együtt lehettünk, hiányzott már ez a hiszti királynő. 

-Na, akkor első kérdés. Sulli, mit gondoltál rólunk mikor először találkoztál velünk? - kérdezi Chen.

-Ammm....azt, hogy túl vagytok pörögve, mint egy óvodások akik a délutáni alvás után vannak, és rengeteg energiájuk van. 

-Azta ez asztán őszinte volt.

-És most mit gondolsz rólunk? - SeHun.

-Ugyan ezt. 

-Ez szíven talált - mondta ezt ChanYeol és a szívére tette a kezét mindha fájna neki. Hát igen, egy kicsit néha túl őszinte vagyok. Sajnos ez velem jár.

-Én is kérdezhetek tőletek? - kérdeztem

-Nem. - mondták kórusba, Suho meg csak röhögött. Az állam leesett ezt a pofátlanságot. Mindegy ha csak ilyen kérdések lesznek akkor nem lesz itt semmi gond. 

-Kövi kérdés: Ha lány lennél akkor kivel jönnél össze?? - na ennyi volt, itt van most végem, de várj....

-Ha lány lennék?? - végignéztem magamon- Nem vagyok most is lány?? De őszintén!! - találjátok ki mi történt, eltaláltátok!! Elröhögték magukat a saját hülyeségeiken, nem fogom kibírni ezt az egy hónapot! Jó de most erre mit válaszoljak? Ja amúgy JongIn-ba már 2 év majdnem szerelmes vagyok, úgy hogy  őt választom! Ilyen egyszerű! Na nem azt nem, ebből nem esznek. Inkább iszok. Már emeltem volna az üveget a számhoz, de JoonMyun megállította a kezem, és kérdőjeles nézett rám, én csak rámosolyogtam és bólintottam egyet, hogy nem lesz semmi baj, vagyis csak remélem. Beleittam az üvegbe, éreztem ahogy a folyadék marja a torkomat. Miután lenyeltem az italt, csodálkoztam, hogy nem érzek semmit, de annak tudtam be, hogy Isten lemosolygott rá fentről, és nem engedi, hogy hülyét csináljak magamból. 

-Egyébként csak a nevemet kellett volna mondanod, és akkor nem kellett volna innod - kacsintott rám ChanYeol. Én csak egy grimasszal válaszoltam neki.

-Nem azért, hogy kötekedjek, de miért pont te?

-Miért ki jobb nálam őszintén?! - erre csak egy nagyot sóhajtottam és ráhagytam a dolgot. 

Az este folyamán nem csak annál a kérdésnél ittam én, a vége felé már majdnem minden második kérdésnél innom kellett, valahogy éreztem, hogy ez lesz belőle. Az a legszebb benne, hogy a harmadik korty után már nem tudtam volna megmondani, hogy hány ember van körülöttem, mert mindenkiből kettő-három volt. Viszont a fiúk is ittak ám, jól is érezték magukat, röhögtek a semmin. Vagy csak azon ahogy KyungSoo-nak összeakadt a nyelve. Olyan éjfél fele, lett vége a kihallgatásomnak, Suho oppa segített fel a szobámba, hál istennek senkinek nem tűnt fel, hogy már menni is alig bírok, nemhogy egyenesen menni. Ez a mázlim, hogy már ők se oylan nagyon beszámíthatók. Oppa az ágyra lefektetett és ott is hagyott. Majdnem elaludtam, amikor valaki kopogtatott az ajtómon. Csak annyit nyögtem, hogy gyere, majd átfordultam a másik oldalamra. Az a személy aki bejött a szobámba leült az ágyamra és krákogott egyet. Kénytelen voltam felülni, ami elég ingán ment, de amikor felületem egy arc volt előttem...nagyon közel. Kis ideig le se esett, hogy ki az és mit szeretne, majd rájöttem, hogy aki előtte van nagyon de nagyon közel az nem más mint JongIn, sajnos arra nem tudtam rájönni, mert mielőtt elkezdtem volna gondolkodni, az ajkát éreztem a sajátomon. 

3.rész

*Sulli*

JooMyun-nal több mint 3 órán át beszélgettünk. Olyan jó volt újra vele beszélni, jó persze egyszer-kétszer bejöttek a fiúk a szobába ezzel egy kicsit megzavarták a beszélgetést, de megértem mégis csak a leader nélkül nem tudnak élni. Mi is lenne a fiúkkal ha nem lenne Suho. Mindenki szétszórt lenne még ennél is jobban. Mondjuk ott van ChanYeol, de néha ő is eltudná hagyja a fejét. Végül délután 5 órakor kimentünk a többiekhez a nappali, mondjuk nem volt ott mindenki. Gondolom néhányan a szobájukban voltak, akik meg a nappaliba voltak azok éppen doramát néztek, és én még azt hittem, hogy csak a lányok néznek inkább doramákat, de ezek szerint nagyot tévedtem.

-Nézzétek kijöttek a barlangjukból Jancsi és Juliska - mondta nekünk címezve ezt BaekHyun. Nem is ő lett volna a beszólásaival, én megajándékoztam egy gonosz nézéssel.

-Ugye tudod, hogy Jancsi és Juliska a gonosz boszorkány mézeskalács házában voltak? - mondta neki Suho.

-Az már csak részlet kérdése. - és elröhögte magát. Most komolya a saját hülyeségén csak ő tud röhögni. Na jó én is elmosolyogtam magam, de nem a viccesnek hitt viccén hanem azon, ahogy nevetett.Minidig is viccesnek találtam azt ahogy nevet, na meg még SeHun fuldokló nevetésével voltam még így.

-Csoda történt! - kiáltott fel ChanYeol - A mi Jéghercegnőnk elmosolyodott- mutatott rám, és igen ekkor megint felvettem a póker arcomat. A zuhanyzás irányt érzett szeretetem mellett ez a másik rossz szokásom. Elég hideg, és mogorva tudok lenni az emberekkel. Nem direkt csak valahogy nem tudok feloldódni az emberek társaságában. Mióta az eszemet tudom ilyen vagyok, nem szándékosan teszem, csak automatikusan jön elő a hideg külsőm, mondjuk néha ez előnyös mikor száz rajongón kell keresztül mennem. De amikor interjúkat adok vagy műsorokban szereplek akkor mindig színészkednek kell, hogy én milyen vidám és mosolygós ember vagyok, az emberek megijednének ha tudnék, hogy milyen is vagyok igazából. Igazából csak az EXO, a menedzserem és a családom tudja, hogy milyen is vagyok pontosan. Csak ez a 10 idol mer így hívni. Kitaláljátok, hogy ki adta nekem ezt a nevet? Nem, nem BaekHyun, hanem SeHun. Igaz, hogy volt egy korszakom amikor kék hajam volt, és akkor még nem nagyon ismert, és úgy adta nekem ezt a nevet.

-Nem is vagyok Jéghercegnő. - vágtam vissza, de erre ő meg egy "ezt te se gondolhatod komolyan" nézéssel jutalmazott meg. Én erre csak csúnyán néztem rá, csak az volt a probléma, hogy már nem féltek ettől a nézésemtől.

-Na nem piszkálni a húgomat. - húzott maga mellé JoonMyun.- És mi van akkor ha Jéghercegnő, hol látni ilyen idolt máshol? Pont ezért különleges ő. - na köszi ezzel nagyon sokat segítettél nekem Suho, én is nagyon szeretlek, erre a "beszólására" én csak a  fejemet ráztam.

-Senki nem mondta, hogy nem különleges. - JongIn is beszállt a beszélgetésbe, és a tv-ről ránk nézett.  Be kell, hogy valljam mindig is szimpatikus volt nekem JongIn, de ezeket az érzéseket jó mélyen elrejtettem. Hogy miért?

Egy: Ő mindig is csak Suho Jéghercegnő húgaként gondol rám.

Kettő: Suho kinyírna mindkettőnket.

Három: Az ügynökség se engedné.

Ezért is vagyok vele még hidegebb mint a többiekkel, hogy ne tudja meg, hogy mit érzek legeslegbelül. De visszatérve az előző megszólalásához, nagyon meglepődtem. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyen fog mondani, de melengette a szívem ez az egy mondat. Leültünk a fiúkhoz, majd mi is elkezdtük nézni a tv-t.

-Mi lenne ha játszanánk valamit? - vetette fel hirtelen SeHun. Olyan hirtelen szólalt meg, hogy megijedtem.

-Jajj az istenit. Miért szólaltál meg ilyen hamar?

-Bocsi legközelebb majd....adok...valami előjelet.- mondta nekem válaszul, én meg csak bólintottam egyet. A szívem úgy dobogott mikor Kai-t látom. Én szerencsétlen lélek.

-Csak nem rossz a lelkiismeret?- kérdezte mosolyogva ChanYeol. - Talán titkolsz valamit? - én megfagyott pillanat után válaszoltam neki.

-Naná, hogy van titkom, mindenkinek van. 

-Előttem is vannak titkaid? - kérdezte a bátyám komolyan.

-Igen! - válaszoltam nemes egyszerűséggel. Ő meg csak egy nagyon döbbent fejet vágot. - Attól még, hogy a testvérem vagy lehetnek titkaim előtted. - ez volt az a pillanat, hogy Suho bedurcizott. Olyan aranyos mikor bedurcizik. Ilyenkor újra kisfiúnak nézett ki. 

-Amúgy meg okoska mit szeretnél játszani? - kérdeztem vissza SeHunnak.

-Kérdezz-feleleket. - mondta sunyin mosolyogva. Ebből tuti nem fog semmi jó kisülni, már most érzem. Ezer és egy százalék, hogy ha tőlem kérdeznek akkor valami cikis dolgot fognak kérdezni tőlem. 

-Ahhoz ne ittam eleget, hogy ilyen bolondságokba belemenjek. - erre mindenki elnevette magát. Suho csak a combomra csapott, de ebből is megértettem, hogy mit akar. Tudja nagyon jól ha én alkoholhoz jutok akkor azonnal be is csípek. Nem bírja a szervezetem az alkoholt, vagyis bírja csak  iszonyat hamar kiüt, akár egy soju után nem tudom hol vagyok. Ezért nem szoktam inni. Ezt persze nem tudták a fiúk, ez a mákom. 

-Akkor tegyük ezt. Aki egy kérdésre nem válaszol annak innia kell. 

-Állj! Állj! Állj! Egy szóval se mondtam, hogy belemennék ebbe a játékba. - mondtam BaekHyun-nak aki már indult is volna a kamrába, hogy hozza a piát. 

-Mégis mitől félsz? - kérdezte Chen- Talán kiderülne valamilyen piszkos kos titkod? - mosolygott. De jó, hogy mindenki rajtam nevet és mosolyog. Minek is jöttem ide. Még JoonMyun is csak mosolygott, olyan jó, hogy mindenkinek ilyen jó kedve van körülöttem.

-Ja eltaláltad. Nem akarom, hogy megtudják hova temettem el azt a hullát akit 3 napja megöltem - forgattam a szememet a csípős válaszom után.

-Ne erőltessétek rá az akaratotokat tudjátok, hogy milyen makacs. Amit egyszer eldöntött az úgy is marad.- na ez szíven ütött JongIn. Ez fájt. Hát jó legyen, hülyét csinálok magamból. Remélem örülsz.

-Hozzad az üveget BaekHyun. - mondtam miközben Kai szemébe néztem hidegen, remélem boldogan alszol el ma. El is kapta a fejét, majd lehajtotta a fejét mintha szégyellné magát. Miért szeretek mindig bele az ilyen bunkó de mégis imádni való srácokba?

2.rész

*Sulli*

A tegnapi kimerültségemnek köszönhetően 11 óra körül ébredtem fel, de nem is baj, legalább nem nyúzott képpel fogok Oppával találkozni. Miután kimásztam az ágyból nagy nehezen első dolgom egyenesen a fürdőbe vezetett. Miután megnéztem magam a tükörben szembe kellett néznem az igazsággal, hogy tegnap este bizony nem mostam le a sminket magamról ezért most elég pandás vagyok. Ledobtam magamról a ruhát megnyitottam a zuhanyzóban a vizet, és álltam is be alá, hogy lemossam magamról a tegnapi sminket és egyebeket. Nagyon imádom zuhanyozni, ez az egyik rossz tulajdonságom. Már kb egy háromnegyed órája zuhanyoztam mikor eldöntöttem, hogy kiszállok a víz alól. Magamra tekertem egy törölközőt, majd a hajamra is tettem egyet. Kibattyogtam a szobámba és míg kerestem magamnak egy göncöt amiben elmehetek Suho-hoz addig megszárítottam a testem. Egy egyszerű szettet vettem elő, egy mintás póló, egy fekete csőnadrág, és egy blézert vettem fel. Miután felöltöztem megszárítottam a hajamat és sima lokniba felkötöttem. A szobámban szétnézve nem láttam már ott a bőröndöket, ezért kimentem a nappaliba ahol már Bryan a reggeli kávéját iszogatta és a mai újságot olvasta, de mikor meghallotta, hogy oda érek mellé, letette az újságot és rám mosolygott. 

-Jó reggelt Csipkerózsika, hogy aludtál?

-Elég mélyen szóval kialudtam magam. De Oppa nem láttad a bőröndjeimet?

-A kocsiban vannak és csak rád várnak, hogy elinduljunk. - mondta és felállt, hogy a kávés bögréjét a mosogatószer tegye - Gyere egyél gyorsan és akkor mehetünk is. - mondta majd az asztalra tette a tojásrántottám meg egy pohár narancslevet. Én készségesen elfogadtam a kiszolgálást és leültem megenni a reggelimet. Hamar megettem, a mosogatóba tettem majd elmosogattam mindent, hogy szép rendbe hagyjuk itt a dormomat. Lementünk a garázsba majd beültünk a kocsiba, és el is indultunk JoonMyun Oppához. Végre együtt tölthetünk egy kis időt mint mikor még minden nap együtt voltunk. Nem lakott olyan messze az én dormomtól, de elég nagy dugó volt szóval majdnem másfél-két óra kellett még megérkezünk a lakásukhoz. Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból kivettük a bőröndöket, majd elindultunk az épület felé. Voltam már itt egy párszor de csak pár órácskára, de mától végre itt lehetek egy hónapig! Felmentünk a lifttel az ötödikre, majd elindultunk a lakásuk ajtajáig, és ott becsöngettünk. Vártunk pár percet de még mindig semmi válasz, megint megnyomtam a csengőt, de még mindig semmi nem történt. Ekkor a lift csilinegelését hallottam és lépteket. Mikor hátra fordultunk JongIn állt velünk szembe meglepődött arccal. 

-Jó napot! - köszönt és hajolt meg egyszerre.- Azt hittük csak este jössz majd ide, ezért nincs itthon most senki - mondta mosolyogva majd az ajtóhoz sétált és kinyitotta azt, előre engedett engem és Bryan-t majd bejött és bezárta az ajtót.

-Semmi baj, igazából ide kellett volna telefonálnunk, hogy jövünk de teljesen kiment a fejenből. Sajnálom. - mondta a menedzserem majd meghajolt.

-Jajj ugyan, semmi baj nincsen. - mondta Kai. 

-Ez nagyszerű akkor itt hagyom Sullit, vigyázzatok rá. Én akkor mennék is mert még ezer dolgom van. Érezzétek jól magatokat. - köszönt el engem átölelt majd meghajolt JongIn előtt és le is lépett. Én meg még mindig lefagyva álltam a nappali közepén ahol Bryan hagyott. Hogy érti azt, hogy "hittük"? Itt valami félreértés van. Ugye nem az egész bandával fogok együtt lenni egy hónapig? Arra figyeltem, hogy Kai a nevemen szólítgat és a kezét rázza előttem.

-Hogy mi? 

-Minden rendben van? 

-Egy valamit nem értek. Ti, mármint az egész EXO itt lesz míg én itt vagyok?

-Persze, mi itt lakunk. - mondta nevetve majd elindult a szobák felé, intett nekem, hogy kövessem. Megtettem de nem voltam teljesen magamnál, mert még az információt dolgoztam fel. 

-Ez lesz a szobás míg itt vagy, remélem megfelel. Ha kell valami kint leszek a konyhában. Addig magadra hagylak, pakolj ki rendezd el a dolgaidat- mondta majd tényleg úgy történt ahogy mondta, egyedül hagyott.

Mikor kiment leültem az ágyra és gondolkozni kezdtem.Na jó erről nem volt szó. 10 fiúval kellene együtt laknom? Na azt már nem. Persze bárányt a farkasok közé. Jó oké kedvesek, meg iszonyat helyesek, de akkor is fiúk, kitudja, hogy milyen perverzek lehetnek. Na jó szedd össze magad lányka, nem kell félni ezek csak fiúk. Naponta találkozol ezer meg ezereggyel, nehogymár 9 fiútól ijedj meg! Erőt vettem magamon majd kimentem JongIn-hoz.

-JongIn-ssi nem tudod pontosan hova ment Oppa? 

-Hagyjuk ezt a formális dolgot. Egyidősek vagyunk, nem kell ez. Egyébként úgy tudom, hogy benn van az SM-nél. Valami ügyet intéz. - mondta a szemembe nézve, én meg erre teljesen beleporultam. Úristen mi van velem?? Teljesen elment az eszem. 

-Értem és a többiek? - kérdeztem meg kíváncsi voltam.

-Asszem valamerre vásárolgatnak. - mikor befejezte a a mondatát, megjelent KyungSoo, és JongDae a konyha bejáratánál. Mind a ketten meglepődtem a jelenlétemen, meghajoltak és köszöntek. Én is így tettem. 

-Azt hittük csak este jössz ide- mondta nekem D.O. mosolyogva majd a szatyrot az asztalra tette és elkezdte a hűtőbe belepakolni annak tartalmát. Chen letette a szatyrokat a szobájába gondolom, majd visszajött a konyhába.

-Mikor érkeztél? - Chen.

-Kb egy fél órája- válaszol helyettem Kai. Én csak furán néztem rá. Nekem is van szám.

-Remélem nem ácsorogtál sokat az ajtó előtt. - mosolygott rám JongDae. 

-Igazából úgy 10 percet mert utána jött JongIn és beengedett minket. 

Ezek után én visszavonultam a szobámba és kipakoltam, túl fogom élni ezt az egy hónapot, olyan lesz mintha egy Valóság show lenne, menni fog. Mire kipakoltam elfáradtam a sok oda-vissza járkálásban, lehet, hogy nem is kellett volna ennyi ruha. Na mindegy mostmár mindegy. Az utolsó stóc ruhát teszem be a szekrénybe mikor kivágódik az ajtó és felém rohan az én drága tesvérem. Szó szerint a nyakamba ugrik, én meg majdnem a földön kötök ki, de hál istennek jobb a stabilitásom. Az évek meg a rutin. Ahogy magához ölelt én úgy bújtam az ölelésébe. Annyira hiányzott már ez az ölelés és a jellegzetes illata Suho-nak. Egy kicsit eltolt magától majd végig nézett rajtam.

-Olyan jó téged látni. Annyira hiányoztál már. - mondta mosolyogva, majd megint megölelt. - Megint fogytál igaz?

-Én is örülök, hogy újra látlak- mondtam neki mosolyogva majd megöleltem én is őt, de közben mosolyogtam az egészen. Azt hiszem Oppa miatt ki fogom bírni ezt a 9 bolond gyereket. Vagyis remélem! Míg nem kötnek belém addig békében élhetünk együtt 1 hónapig. 

1.rész

*Sulli*

A menedzserem fecsegését hallgattam a kocsiban, míg Szöul utcáit róttuk. A napi programomról beszélt, de nem nagyon tudtam rá koncentrálni, mert holnaptól egy egész hónapig nem lesz semmi tennivalóm. Már csak a mai napot kell túlélnem.

-JinRi-ssi figyelsz te rám? - kérdezte a menedzserem rám pillantva.

-Persze Oppa. Minden egyes szavadra odafigyeltem. - mosolyogtam rá bájosan, hátha elhiszi, de sajnos már elég régóta ismer engem így tudja, hogy mikor hazudok. Pech.

-Csak ezt az egy napot bírd ki nekem, oké? Utána van úgyis egy hónap szüneted. Tudom, hogy elfáradtál, megértelek, nekem se volt könnyű ez a félév, hát még neked. - ezért imádom ennyire Bryan-t (menedzser) mindig megértő velem.- Már csak ez az egy interjú van és utána szabad vagy mint egy madár. Na jó nem szó szerint, de szabadságod van. - mosolygott biztatóan. Én csak bólintottam egyet és most már figyelmesen hallgattam mit kell ma még csinálnom.

***

Végül is nem csak egy interjúm volt hanem három, most már este 11 óra van, és a szemem majd leragad, alig várom már, hogy otthon legyek és aludja egy jót. Az utolsó interjúm egy rádiós interjú volt, és már onnan tarok kifelé a kocsi felé.

-Sulli-ssi! - kiabál utánam Bryan. Persze miért is lenne olyan egyszerű hazajutnom. Bevártam őt a folyosó végén és kicsit flegma, de kíváncsian vártam mit szeretne nekem mondani. - Hiányzik neked a  bátyád? - kicsit meglepett a kérdése, hát persze, hogy hiányzik nekem, milyen normális embernek ne hiányozna a testvére? Igaz majdnem mondom majdnem minden nap találkozok vele, de az nem ugyanaz. Az csak pár perc, ami egy köszönésre meg egy gyors ölelésre elég.

-Persze, hogy hiányzik JoonMyun, de hogy jutott ez neked most eszedbe este 11-kor?

-Ja nem most jutott eszembe, még te bent voltál az állomáson addig én beszéltem az EXO menedzserével SeungHwan-nal aki aznap beszélt Suho-val, hogy mi lenne ha arra az 1 hónapra boldogítanád a testvéred. Nekik is most van vége a Comback-jüknek úgyhogy nekik is nyugis életük lesz egy darabig.

-Ez most komoly? Halálosan komoly? - lepődtem meg, de nagyon boldog voltam.

-Olyan komoly mint, hogy én itt állok. - örömömben Bryan nyakába ugrottam, szavakkal nem is tudtom elmagyarázni, hogy mit érzek. El se tudtam hinni, hogy tényleg egy hónapig JoonMyung-gal lehetek. Iszonyatosan boldog vagyok. - Ezt veszem annak, hogy szeretnél vele lenni. - nevetve mondta. Elindultunk a kocsihoz -én félig ugrálva persze. Annyira váram már a holnapi napot, mint a Debütálásomat. Mikor visszaértünk a dormhoz, rögtön a szobámba mentem, elővettem 4 bőröndöt és amilyen ruha a kezembe akadt azt bele is tettem a bőröndbe, a menedzserem meg csak mosolyogva figyelt engem. Mire végeztem hajnali 1 volt, és nagyon elfáradtam, úgyhogy bedőltem az ágyba és szinte rögtön elnyomott az álom! Úgy ahogy voltam ruhástul aludtam el.