9.rész

*Sulli*

Miután egyedül hagyott Kai, lerogytam a földre, és az égő arcomat kezdtem el fogdosni. Ezt nem hiszem el, hogy az ég mindig ellenem van, de..ajj istenem az a has neki. Nem! Nem szabad rá gondolnom! Igen gyorsan le kell zuhanyoznom. A zuhany az mindig szokott segíteni, kitisztítja az elmém. Általában a csuklómon szoktam hordani egy hajgumit, de most nem volt rajta. Olyan mázlista vagyok, de most tényleg, beleszeretek egy olyan srácba aki történetesen a bátyámmal énekel egy bandában.Milyen igaz az, hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb, de még milyen igaz! Gyorsan bementem a szobámba egy hajgumiért, és útközben össze is fogtam a hajam, hogy ne húzzam az időt majd vele. Elhaladtam KyungSoo és JongIn és hallottam, hogy beszélgetnek. Sajnos elég kíváncsi típus vagyok, így odalopóztam az ajtójukhoz, és a fülem az ajtóra tapasztottam.

-Oké, értem én. Miért nem mondod el neki, hogy érzel? - D.O mondja ezt gondom Kai-nak. Szerelmes? Nem is tudtam, mondjuk honnan tudtam volna? A mázlista lány!

-Kösz, nem kérek abból, hogy kinevessenek! Nem élnénk túl. - ki utasítaná őt vissza, de most komolyan, az a lány biztos vak akkor!

-Nem tudhatod, még nem beszéltél vele, és mi van akkor, ha ő is ugyan azt érzi mint te? - szerintem JoonMyun oppa után D.O a legokosabb, na jó vannak alkalmak amikor a bátyás se éppen százas.
-Hyung akkor én lennék a legboldogabb ember a világon, hidd el, de sajnos nincs akkora szerencsém! - kezdett zsibbadni a lábam ezért megmozdultam, de véletlenül nekidőltem az ajtónak, ami hangot is adott ki. Hogyan lehetek ilyen szerencsétlen? Gyorsan felálltam, és szaladtam is a fürdőbe. Remélem senki nem látott meg. Milyen szerencsétlen vagyok. Na jó, már ennyi izgalom, éppen elég volt! Gyorsan lekaptam magamról a ruhákat és beálltam a zuhanyzó alá, ott meg még érezni lehetett JongIn illatát. Nagyot szippantottam belőle, majd elkezdtem megmosdani magam. Olyan fél órát állhattam a víz alatt, és semmire se gondoltam. Megtörölköztem és felvettem a pizsimet, és indultam is a szobámba.
-Jó éjt JinRi-ssi.- köszönt rám KyungSoo, én meg akkorát ugrottam és sikítottam, hogy egy horror filmben nincs ilyen.
-Yah! - morogtam rá. - Meg akarsz ölni?
-Bocsi én nem akartam, csak a konyhából jövök, és gondoltam köszönök neked. - mosolygott rám, bocsánatkérően. Nem lehet rá haragudni.
-Semmi gond, csak máskor ne lopózz ilyen halkan oké? - mondtam neki, és indultam is vissza a szobába.
-Ugye te voltál ott. - megtorpantam. 
-Hogy mi? Hol? - kérdezősködtem, eléggé zavarban voltam.
-Az ajtónknál, olyan bő félórája. - ezt meg, hogyan derítette ki? Miért nem lehet olyan agya mint BaekHyunnak?
-Én nem..-próbáltam valamit mondani, de ő nem hagyta..
-Nem nekem kéne ezt mondani, csak JongIn annyira mamlasz ebben a helyzetben. Nyuszi! Na de gondolom mindent hallottál és most tök kíváncsi vagy, hogy kiről van szó, igaz?! - én csak a földet bámulva, ajkamat harapva, bólogattam. - Rólad! - én felkaptam a fejem, és kikerekedett szemmel néztem D.O-ra.
-Hogy mi?

8.rész

*Kai*

Filmezés után, rögtön mentem is be a fürdőbe, azzal a reménnyel, hogy egy jó kis hideg zuhany majd helyre rázza az elmém, csak az a baj, hogy az én elmém már menthetetlen! Mindenki azt mondja, hogy a tiltott gyümölcs a legfinomabb, hát igen..vettem észre. Csak tudnám, hogy mikor lettem ilyen nyuszi, nem is nyuszi, félős kiscica. Nem sokáig zuhanyoztam, mert nem nagyon volt hatása. Úgy voltam vele, hogy gyorsan felöltözök és ágyba bújok, hátha az majd elfeledteti velem azokat a gyönyörű szép szemeket, ajkakat...nem Kai ne gondolj rá! Gondolj a Love me right koreográfiájára! Igen ez az! Éppen a pólómat vettem fel, miközben a táncra gondoltam! Amikor egyszer csak kinyílt az ajtó és Sulli lépett be rajta. Amikor meglátott hirtelen piros lett az arca és a kezében lévő tárgyak a földre estek, ahogy az én pólóm is az ijedtségtől. 

-JinRi..

-Izé..én...nem..-makogott vörös fejjel, de mintha a szeme a hasamat figyelte volna.

-Ugyan semmi gond. Izé, segíthetek? 

-Nem, én csak..sajnálom - fordult el gyorsan, és kapkodta is fel a cuccait. Gyorsan megfogtam a kezeit mielőtt elmehetett volna.

-Ne menj, maradj. Én már úgyis végeztem, maradj itt.- mondtam majd gyorsan felkaptam a pólóm a földről és mentem is ki a fürdőből. 

Úristen, csak én gondolom, hogy ez a szituáció nagyon ciki volt? Nem hiszem el, hogy ilyen feledékeny vagyok. Meg kellene tanulnom bezárni az ajtót! Iszonyatosan szexi volt abban a rövidnadrágban, és a leengedett kissé összeborzolt hajával. Nem Kai! Hol jár már megint az eszed?! Gyorsan besiettem a szobámba, nehogy megint történjen valami. Komolyan a tánc miért nem olyan érdekes? 

A szobában csak KyungSoo volt aki megint, gondolom én, valami filmet nézett vagy sorozatot. Nagyon bele lehetett merülve mert nem vette észre, hogy bementem a szobába, úgyhogy szépen bedőltem az ágyba.

-Elmondod vagy kérdésekkel kell ki szednem belőled, hogy miért olyan szűkös a nadrágod?! 

-Hyung! - egy: megijesztett, kettő: ez olyan égő! - Ez nem az amire gondolsz!

-Akkor csempészel valamit? -  annyira gyűlölöm ilyenkor, hogy nem élek egyedül, bepillantottam a nadrágomba, és sajnos nagyon is igaza van. A férfiasságom se tud ellen állni neki! Ez már szánalmas. Sóhajtottam egy nagyot, majd hasra fordultam, ami elég kényelmetlen volt, de legalább nem látja senki. 

-A zuhanyzás után voltam már, éppen vettem volna fel a pólómat amikor benyitott JinRi, és hyung...látnod kellett volna, olyan dögös volt, és...

-Oké nagyfiú, láttam mennyire tetszett neked. - nevette el magát a saját viccén, én meg csak hozzávágtam a párnámat. - Oké, értem én. Miért nem mondod el neki, hogy érzel? 

-Kösz, nem kérek abból, hogy kinevessenek! Nem élném túl.
-Nem tudhatod, még nem beszéltél vele, és mi van akkor, ha ő is ugyan azt érzi mint te?
-Hyung akkor én lennék a legboldogabb ember a világon, hidd el, de sajnos nincs akkora szerencsém! - ekkor valami motoszkálást hallottam az ajtó mögül, és mintha árnyékot is. D.O. is látta mert elhallgatott, és intett, hogy nézzük meg. Az ajtóhoz lopóztunk lassan, és halkan, aztán egy gyors mozdulattal kinyitottam az ajtót, de nem volt ott senki sem.
-Remélem nem csak én kezdek megbolondulni!
-Én is láttam valamit. - mondta komolyan KyungSoo, és rám nézett.

7.rész

*Sulli*

Kezdek megbolondulni! Tudom! Érzem! El kell költöznöm innen! Muszáj lesz, nem fogom kibírni ezt az 1 hónapot. Vagy a diliházba vagy temetőbe. Soha többé nem szabad Kai szemében néznem! Veszélyes rám nézve. Mikor lettem ilyen gyenge?  Azok a mély sötétbarna szemek és azok a telt ajkak megbolondítanak. Úristen..JinRi ébredj már fel!! Ez nem lehetséges. JongIn nem szeret, nem, hogy nem szeret nem is kedvel, de még ott van a bátyám aki felakasztana engem, ha rájönne, hogy mit érzek Kai iránt.
Bryen miért azt akarta, hogy én jöjjek ide? Direkt akart kínozni? Tuti, hogy igen! Gondolatmenetemet a telefonom csengése szakítja meg. Na vajon ki lehet az? Hát persze, hogy a menedzserem.
-Igen oppa?
-Hogy érzed magad Sulli?
-Direkt csináltad ezt igaz?
-Miről beszélsz? - nem tud semmiről mi?
-Tudtad, hogy a többi srác is itt lesz igaz? Hogy velük fogok lakni. Igazam van?
-Figyelj, miattad tettem. Meg kell beszélned a dolgokat Kai-val! Nem élheted le úgy az életed, hogy nyuszi vagy! - el se hiszem, hogy a saját menedzserem mondja ezeket. Az eszem áll meg! Nagyon jól tudja, hogy lefagyok és hülyeségeket beszélek, vagy a legrosszabb megbántom JongIn-t. Aigoo!
-Holnap beszélünk majd oké? Most éppen nem érek rá.
-Te kis csirkefogó! Menj pihend ki magad! - éreztem a hangján, hogy mosolyog, és még én vagyok a csirkefogó. Ezzel le is tettem a telefont. Hát szépen meg lettem vezetve. Megnézem az órát és delet mutatott. Hát akkor ezért voltam éhes. Úgy döntöttem, hogy mivel pihenőn vagyok ezért a diétámmal is felhagyok. Úgyis ezután jön a nagy felhajtás, úgyse lesz időm enni akkor. Magamra néztem és rá kellet, hogy jöjjek, hogy még mindig a pizsamámban vagyok, ezért gyorsan átöltöztem, és bementem a konyhába szétnézni a hűtőbe, meglepetésemre KyungSoo és ChanYeol volt még ott.
-Sulli éhes vagy? - D.O. amint meglátott megkérdezte.
-Igen egy kicsit. - mondtam neki és közben néztem, hogy mit csinálnak.
- Most csináljuk az ebédet, egy fél óra és lehet enni! - mondta ChanYeol de nem is nézett rám mert éppen a marhaszeletet vagdosta fel.
-Ne segítsek?
-Csak menj a nappaliba, és ülj le a többiekhez. Te itt most vendég vagy. - mosolyogva válaszol nekem D.O.
-Kérlek, had segítsek. Tudok főzni! Kérdezd meg oppát, ő is meg tudja mondani.
-Tudod, hogy kell bulgogit készíteni? - ChanYeol tesztel engem?
-Persze, hogy tudom. - bólogattam is mellé, hogy meggyőzőbb legyek.
-Akkor vedd elő a vörösbort, és a szezámmagot. A szezámmagot meg pirítsd meg. - kaptam is egyből az utasítást. Megtettem amit mondtak, a bort elővettem, a szezámmagot meg megpirítottam. Minden tök jól ment, olyan régen főztem valakivel együtt, hogy màr el is felejtettem, hogy milyen jó móka. Chanyeol mellett nem lehet unatkozni, ontja magából a sok hülyeséget. Bevallom néha én is elmosolyodtam, de hál' istennek nem kezdtek el szekálni, hogy "nézd már ő is tud mosolyogni"... Fél óra alatt meg is csináltuk az ebédet, már az illatától is összefutott a nyál a számban. Lehet, hogy kellett volna ennem ma valamit. Ajjj de ha arra gondolok, hogy JongIn a szemembe nézett, a gyomrom azonnal összezsugorodik a gyomrom. Nem! Ki kell vernem a fejemből azokat a szemeket!! Menni fog! Annyira a gondolataimba merültem, hogy megijedtem amikor ChanYeol elüvöltötte magát, hogy kész az ebéd.
-Bocsi, nem akartalak megijeszteni! - mosolygott rám, és az asztalhoz vezetett és leültetett. A fiúk azonnal jöttek is be, és már ültek is le az asztalhoz.
-Isteni az illata! A szokásosnál is jobb! - dicsérte meg SeHun az ételt.
-Azért mert volt egy kis segítségünk - mondta Chan és rám kacsintott, én csak bólintottam egyet, és  szedtem magamnak is az ebédből.
-De régen ettem olyan ételt amit te készítettél- emlékezett vissza a bátyám.- Talán utoljára egyik szülinapomra csináltál nekem tortát vagy süti volt.
-Fáj, hogy nem emlékszel arra pontosan, hogy mit is csináltam neked, de segítek neked. 3 éve készítettem neked tortát, és azt is tudom, hogy adtál a fiúknak is, küldtél képet róla...de hidd el sokára is fogok neked valamit is csinálni. - mondtam neki játszott sértettséggel.
-JinRi ne már! - durcizott be, én meg csak rá nyújtottam a nyelvem!
-Nagyon finom! - mondta Kai aki mellettem ült, hogy nem vettem eddig észre? Várjunk csak azt mondta finom? És közben megint a szemembe nézett, és édesen mosolygott. Sulli gondolkodj!!! Hirtelen elkaptam a fejem, és elkezdtem a tányéromat fixírozni.
-Ugyan már, ez csak az én érdemem. - istenem ilyen zavarban még soha nem voltam! Még csak 3 napja vagyok itt, de már többször voltam zavarban, mint életemben összesen!


Hál' istennek azt kell mondanom, hogy a nap további részében Kai, nem akart "megölni" úgyhogy nyugis napom volt. Ebéd után mindenki, ment amerre akart. Én személy szerint a nappaliban ültem SeHun-nal, SuHo-val, KyungSoo-val, és néha még csatlakoztak hozzánk, de ez volt a fő csapat a TV előtt, drámákat meg filmeket néztünk, tök nyugis volt az egész. Aztán este mindenki kijött a nappaliba Tv-ni. Kívülről olyan volt, mint egy nagy család. Mázli, hogy nagy volt a kanapé, de még így is volt olyan aki inkább a földön ült. Aki a kanapén ült: Oppa, SeHun, D.O., Én, Chen, Lay, és Xiumin. Aki a földön ült az meg értelem szerűen aki nem ült a kanapén. Olyan 10-ig néztük a Tv-t, na jó volt olyan aki még nem volt álmos, ezért ők még ott maradtak. Miután elbúcsúztam Suho oppától, mentem is be  a szobámba. Annak örülök, hogy saját szobát kaptam és nem velük kell együtt aludni. Az viszont rossz volt, hogy csak egy fürdő volt. Miután magamhoz vettem a zuhanyzó felszerelésem, elindultam a fürdőbe.  Hallgatóztam egy kicsit, hogy benn van-e valaki, de nem hallottam semmit ezért benyitottam. Azonban az ég megint ellenem játszott, mert volt benn valaki.